Stella blogja

..

2012-01-24T02:19:00.002+01:00

Csak egy újabb vonal. Egy újabb személytelen, arctalan senki, aki könnyen jött- és hál istennek könnyen ment. Te is tanulság vagy, egy lecke, hogy napról napra biztosabb legyek abban, mit nem akarok. Nem bánom, dehogy bánom, bár emlékezni sem szívesen emlékszem.

Legalább ebben megpróbálom a pozitív oldalt nézni, ha már másban úgyse megy.

Még mindig vizsga.

2012-01-17T03:03:00.003+01:00

Isten lássa lelkemet, becsületesen basztam a tanulásra, mindent az utolsó pillanatra hagytam. De egy hónappal ezelőtt is eljátszottam ugyanezt, és nagyon sok dolog megmaradt a fejemben. Köpöm vágom a filmeket, rendezőket, írókat, történelmi háttereket, egyes korszakokról a végtelenségig tudok beszélni, minden itt van a fejemben.

De az elméleti rész, na az halott ügy. Nem megy a fejembe a felosztás, terminológia, értehetelen nyelven megfogalmazott definíciók halmaza ez. Magolni nem tudok, logika nincs benne, marad a kétségbeesés, igy vizsga előtt 5 órával.

Majdcsak lesz valami, sehogyan még sose volt.

Karthago.

2012-01-08T02:58:00.004+01:00

Csak gyufát adjatok, benzint, meg sót. És minden rendben lesz.

pont.

2011-12-22T02:25:00.003+01:00

Tessék. Menj. Szabad utat adok. Ennyi év után megsirattalak. Sose tudtál annyira bántani, hogy sírtam volna, most sikerült. Menj utadra, keresd tovább a semmit, hátha egyszer csak megtalálod.

Hiába kéne tisztáznom ezt veled, sosem fogom. Én nem fogok könyörgni, hogy csak egy kicsit is emberségesebben viselkedj velem és légy rám tekintettel, ha nem szeretnéd, hát nem teszed. Én eltűnök a balfenéken és ígérem, drukkolni fogok, hogy sikerüljön megtalálod azt, amire mindig is vágytál.

De azt azért szeretném leszögezni, hogy úgysem fogod. Sem a barátnőim körében, hol előszeretettel keresgetsz, sem a lejárt szavatosságú anyukák közt, akiket szintén preferálsz. De azok között a lények közt sem, akiket szintén nagyon szeretsz, mert nem helybéliek, mert nem Oroszlán a csillagjegyük (ami valljuk be egy vicc), és még sorolhatnám a különböző kis kritériumaid. Soha senki nem fogja neked azt eltűrni, amit csinálsz. Soha senki nem fog neked ennyi mindent elviselni, amit én elviseltem tőled. Nem lesz még egy olyan ember, aki eltűri a hangulatingadozásaid, a napi kis depresszióid, amikor senkit sem kívánsz magad körül.

Csakis abban tudok bízni, hogy egyszer majd rájössz, mi is volt az, amit nem becsültél meg. Ott volt az orrod előtt, ennyi időn keresztül és átnéztél rajta. Végighallgattam, hogy keresed a szerelmet másban, amit sosem találtál, s én mindig ott feküdtem melletted, de valahogy sosem esett le a dolog. Nem hiszem, hogy nem vagyok elég jó. Dehogynem. Én vagyok a legjobb, akit valaha találhatsz magadnak, csak ez számodra túl egyszerű és nem nyilvánvaló. Oké, nekem így is jó.

Köszönöm ezt a sok évet, köszönöm a sok élményt, köszönök mindent amit Tőled tanultam.
Neked pedig köszönöm a hátbaszúrást, pont így szeretem a kést magamban. Mint a kecske, tudod.

Köszipuszi.

2011-12-20T23:28:00.003+01:00

Jaj rendben. Akkor olvass meg gondolkozz. Nehogy véletlenül egy felesleges szót is rám pazarolj. Úgyis az utóbbi napokban a szavakból másnak jut sok, most nem én vagyok a kiváltságos. Másnak kell ajándékot ígérni, meg beszélgetni hajnalig, nekem még egy "gratulálok te picsa" sem jut.

Pedig én nem vagyok ilyen. De ez zavar. Nagyon.

Oh, lover.

2011-12-15T03:28:00.002+01:00

Rájöttem mit szeretek benned a legjobban. Bármit is teszek, bármennyire is rossz vagyok és nagy kétségbeeséseim közepette borzasztó dolgokat művelek, sosem ítélsz el. Pedig a legrosszabbat mindig rád zúdítom, az összes rosszat te hallgatod végig mindig. Mégsem küldesz el sosem.

Fagyival vársz, takaróval, macskával, és elfeledteted mind azt a gyalázatot, amit csakis magamak köszönhetek.

És nekem így a legjobb és a legkerekebb a világ. Veled.

Elsők.

2011-12-12T03:16:00.003+01:00

Vajon a következő első is olyan rossz lesz mint az összes többi? Bénázás, kínos mosolyokkal megkoronázott irtó kínos percek...

Emlékszem milyen rossz volt a miénk. Dacból mentem vissza, ilyen rossz azért mégsem lehet. S lám, lassan három éve kurvajó, még mindig.

;)

2011-12-04T17:10:00.001+01:00

Látod, igazad volt, azt hittem a bab is hús. Pedig semmi köze a kettőnek egymáshoz, az egyik felfúj és fingat, a másik eltelít és a jólakottság csodálatos érzésével tölt el. Na te pont az a fingatós fajta vagy.

Kössz a felvilágosítást barátom, öröm volt veled, na szevasz!

Naiv.

2011-11-28T13:29:00.002+01:00

Pont tőlem nem vártad ezt? Hahahaha, nagyfiam, pedig pont tőlem kellett volna, hogy ezt várd.

Te forgatsz nekem valagat, az orrom előtt csukod be az ajtót kelletlen pofával, és én még normálisan meg is szólom neked, hogy ezt hagyd abba, mert nem adtam rá okot. Azóta a vékonybelemig ért a nyelved, lefetyelsz körülöttem, bébi, kedves, drágám.

Most meg megmentem egy kis kiabálással a tyúkszaros kis életed egy kiadós veréstől, és jössz nekem, hogy ezt pont tőled nem vártam? Hát barátom, mér akkor mit vártál?

Tényleg kurvára naiv vagy.

:)

2011-11-26T15:09:00.002+01:00

Olyan jó felavatni pont veled minden egyes új kanapét. Meg asztalt. Meg akármit. Gyűjtsünk bútort, mitszólsz, űzzünk belőle sportot. Hihetetlenül élvezem.

Mi ez?

2011-11-24T10:46:00.005+01:00

Istenbizony nem tudom mi a bajom, de nem érdemes velem az utóbbi napokban baszakodni, mert el talál borulni az a kócos kis fejem, és kiosztom az atyaúristent is.

Rájöttem, hogy nem érdemes szivességet tenni senkinek sem, úgysem lesz a nagy igérgetésekből semmi sem. Revansot venni ilyen dolgokért meg idő- és energiapazarás, legalábbis úgy hiszem, de azért böki a csőröm a sok "kárbaveszett kedvesség". Lehet, hogy fost se ér a barátságom, lehet, hogy szar ember vagyok és az is lehet, hogy érdemlek se kedvességet se egy kis figyelmet. De hát istenem. Nem mindenkinek juthat belőle, ugye?

És én hülye még idegeskedek ezen, alig tudok enni, forog ki a kaja a számból, még levegőt venni sincs kedvem sokszor. Undorral megyek emberek közé, hányni tudnék a képmutatásuktól, a vastag álarctól, ami mindenkin ott lóg.

Pedig még azt se mondhatom, hogy töltetlen lennék (Zirigárpi után szabadon). Na jó, igazából ANNYIRA NEM.

Hi- he- tet len.

2011-11-07T00:40:00.001+01:00

Hallod nagyfiam, hányévesvagy, három? Dacból töröltél a fészbúk ismerőseid közül? Mert nem akarok veled beszélni. Áháháháháháh. Köszönöm, hogy ilyen csodálatosan jót tudtam ezen nevetni, amúgy is morgós voltam ma.

Érted?

2011-11-01T14:20:00.003+01:00

Ne. Ne csináld ez. Komolyan. Nem vagyok rá kiváncsi. Nem akarom, hogy havonta felhívj/ írj, bármilyen formában felvedd velem a kontaktust. Nem akarom, hogy megkérdezd, mi van velem, hogy vagyok, milyen az életem, boldog vagyok e. Hogy bírom a munkám, az iskolám, az életem.
Nem akarom, hogy keress, nem akarok veled beszélni, magamról meg főleg nem. Minek? Panaszkodni nem fogok, főleg nem neked, hazudni meg utálok.

Nem akarok veled beszélni. Értsd meg.

Baaaaaaaaaaaaaah.

2011-10-19T13:56:00.002+02:00

Ha még egyszer megkéri tőlem valaki, hogy hogy állok a bakalármukámmal, vagy mi a helyzet az iskolában, vagy anyám udonrító hangsúlyával, hogy HOGY VAN A PROFESSZOR ÚÚÚÚÚR??, annak esküszöm beverem a képét. Nem fogok hozzá mindne héten odamenni és megkérdezni: hogy tetszik lenni? Minden rendben? Jól tetszett aludni az éjjel? A tyúkok tojnak?

Miéééért nem lehet megérteni, hogy nem vagyok rá kíváncsi mi van az öreggel, nem fogok vele bájcsevegni az előadás után, és élménybeszámolót se várok tőle, hogy milyen hete volt.

Faszkivan.

Emlékszel?

2011-09-27T01:25:00.004+02:00

Szombaton volt pont egy éve.

Emlékszel, hogy szakadt az eső? Istenem, milyen boldog voltam. És most mennyire nem vagyok az.

Ezt énekeltük. Visszavágyom, nagyon.

Mmmmmmmmmmmmm

2011-08-29T03:04:00.003+02:00

Kivagyok. Hivatalosan is kijelentem, az idegeim felmondták a szolgálatot. Én nem arra vagyok teremtve, hogy a műbalhéket végighallgassam, nincs szükségem nevetséges féltékenységi jelenetekre, amiknek alapjuk sincs.

Nem vagyok kiváncsi a kommentárokra azok után, hogy levegőnek vagyok nézve, nem vagyok kiváncsi a részeg okosságokra. Elfordulok tőled, igyekszem a létezésedről még csak tudomást sem venni, s te meg az arcomba mászol?

Gyalázatosan primitív és hülye vagy, lassan negyven évesen anyáddal élsz, nincs se kutyád, se macskád, de még egy kurva fikuszod se, és pont rajtam szeretnéd kitölteni a beteges dolgaidat. Gratulálok drágám, abszolúte főnyeremény vagy, már titkon elterveztem a közös kis életünket, három gyerek, két kutya, óriási családi ház, béke és nyugalom. Hogyne.
Szánalmas vagy, ordít rólad, hogy a bokádig lóg a nyálad utánam, és mérhetetlenül bántja a férfiúi büszkeséged, hogy nem vagyok hajlandó aládfeküdni.

Amúgy meg alapszabály: ceruzafaszra hegyező való, nem nő. Bocs. ;)

!

2011-08-26T01:35:00.002+02:00

Piha. Nagyon kevés jó dolog jött ma ki belőlem, panaszkodni nem fogok. Negatív vagyok ma, elismerem. De azért a sors sem túl kegyes hozzám, és ma nem sodort az utamba túl sok jó dolgot.

Lehet csak a meleget nem bírom, vagy a klíma van rám rossz hatással, nem tudni. De az is meglehet, hogy a hormonjaim baszakodnak velem megint.

Amúgy meg jelentkezni, az neked semmi? Te buzerant.

M.

2011-08-14T01:29:00.002+02:00

Kérdőjelek éjjel egy órakor? Ugye? Három nappal később? Mert még arra sem volt kedvem, hogy egyáltalán rád nézzek? Nemhogy normálisan a kezedbe adjam azt a nyomorult szendvicset, amihez közöm sincs? Kicsi kérdőjelek éjjel, mert bántja a bunkóságom az érzékeny lelkedet?
Mivan fiam, nem jött össze a délutáni randevúd? Engem kell ilyenkor előkapni? Hát hogyne. Olcsó kis magyarázkodással menteni a helyzetet, amit átlátok, és rögtön az orrod alá dörgölöm? És hirtelen alvást jelenteni?

Komolyan, én hittem benne, hogy 30 után már akad egy kis ész a férfiak fejében... Már világos, hogy még 35 fölött sincs, csak annak a savanyúkáposztának a leve lötyög az összes fejében, amit én már rég megettem.

Huszonkettő.

2011-07-16T01:36:00.004+02:00

Nemsokára huszonkettő leszek. Kéne éreznem valamit? Vagy gondolnom valamire? Tervezni? Vágyni? Ugyanmár. Lesz ez még több is.

Figyelnek minket. Kurvára figyelnek.

Ki hitte volna.

2011-06-29T00:17:00.004+02:00

Befejeztem veled. Tudom, hogy gyerekesen hangzik, de én ezt befejeztem. Nekem erre se időm, se energiám, idegrendszerem meg főleg nem.
Lehet, hogy hirtelen haragú ember vagyok, de gyorsan levezetem a dühöm. Kikiabálom, kicsapkodom, 5 perccel később pedig békésen mosolygom. De téged képes lennék egy másodperc után egy párnával megfojtani, és valószínűleg vigyorogva, elégedett fejjel ülnék a merev hullád mellett reggelig. Teljesen kiforgatni önmagamból kevés embernek sikerül, ritka az az ember, akitől úgy tajtékzom, ahogy tőled.

Sosem gondoltam, hogy ezt ki tudja belőlem valaki hozni.

Again.

2011-06-10T02:45:00.004+02:00

Ennyi sok idő után megint. Csak ketten.

Nem könnyű. Elrendezni mindent, újra elrendezni magadban, hogy külön. Pedig együtt mindig a legjobb. Akkor is az volt, most is az. A sok közös élmény, a sok közös mondat, amit csak mit tudunk és ismerünk. Azok a régi, rég el nem mondott fél szavak. Amiket senkinek sem mondunk, csak egymásnak. És csak a nevetés. Hiányoztál ám.

És bizony. Bármennyire is fáj valaha bármi, bármennyire is fáj sokszor a mai napig, ez a mienk. Egymáséi vagyunk. Ezt a keresztet életünk végig cipeljük majd.

Kétöltéses

2011-06-02T11:52:00.001+02:00

A sebész leb.szta jóanyámat, hogy minek kente be vastagon a kezem krémmel, csak elrontott mindent. Nekem meg igazat adott, hogy "ez olyan kétöltéses". Persze, nem varrtak. És 7 perc múlva megyek munkába.

Aaach.

2011-06-01T23:02:00.002+02:00

Hogy én most miket tudnék kiadni magamból, édes jóistenem. Nem találok rá szavakat. Nem találok jelzőket az emberekre. Ez eszméletlen.

Egyébként tegnap majdnem megfulladtam, ma meg egy csodálatos, mély és óriási vágást gyűjtöttem be. Természetesen, jobb kézre, és a hüvelyujjamra, így jelenleg úgy fogok mindent és nyúlok mindenhez, mintha csimpánz lennék. Irtóra fáj, szerintem varrásgyanús a dolog, de jóanyám megnyugtatott, hogy nem. Szóval most szenvedni fogok mindennel napokig, nem tudom bekötni a cipőm, a nadrágom rendesen felvenni, melltartóról, kontaktlencsékről nem is beszélve...

Tegnap egy darab szőlő került az orromba, miközben köhögtem és tüsszögtem egyszerre, míg végül egy óra kínszenvedés után sikerült kiadnom magamból.

Valahogy ez nem az én hetem.

Lowlowlow.

2011-05-12T00:55:00.000+02:00

Újabb hullámvölgyek, főleg érzelmiek. Menekülök a munkámba, ott legalább gondolkodni nem kell. Semmin. Főleg nem ezeken.

Sok száz kilométert utaztam ezen a héten, és nincs látható eredménye. De még csak láthatatlan sem. Ez életem egyik legrosszabb és legnehezebb hét napja, úgy érzem. Minden egyszerre csúcsosodik. Iskola. Főleg az iskola. Egyre inkább elkeserítő a szituáció.

Kurva taccspad.

2011-05-02T01:09:00.002+02:00

Hogy ennek mi a fene értelme volt, bármelyiknek is, arról bizony fogalmam nincs. Pedig én vagyok a toleráns, de ezt még nekem is nehéz elviselnem.

Megint kötöznöm kell a jobb kézfejem. Elegem van a havonta 3 hétig tartó ínhüvelygyulladásból, hogy folyton fáj a kezem. Kurva taccspad.

l.

2011-04-21T22:25:00.001+02:00

Csak innen. El. Messze. Mindegy. Nem tudom hova. Csak. EL.

...

2011-04-18T00:38:00.002+02:00

Ez csak egyre rosszabb lesz. Viszont hiszem, valahol mélyen hiszem, hogy egyszer csak jobb lesz. De belefáradtam a szélmalomharcba, a sok igazságtalanságba, az egész mindenségbe. Nem bírom tovább csinálni ezt az egészet, felszegett fejjel törni előre, nem megy, képtelen vagyok.

Elküldenek 2,5 év után és képtelen vagyok megbékélni a tudattal, hogy nincs tovább. És hiába vigasztalnak minden, hogy más is járt már így, majd lesz jobb. Nem, nem. Azok, akiknek hivatásból ösztönözni kéne a diákot arra, hogy fejlessze magát, a tudását, a képességeit, azok tették tönkre az életemet.

So I made a big mistake.

2011-04-15T18:43:00.004+02:00

Azt hittem már sikerült. Sikerült átgyalogolnom mindenen, ami hozzád köt, ami hozzánk köt. Bíztam, remélem, hogy elmúlik lassan, szertefoszlik minden, ami rád emlékeztet.

Tévedtem. Igaz, vannak pillanatok, mikor kifejezetten gyűlöllek. Mint például most. Gyűlölöm, hogy még mindig játszol és én még mindig hagyom, hogy játssz, velem, az érzéseimmel, az életemmel. Hiába is próbálom minden erőmmel ezen dolgok elejét venni, valahogy nem sikerül. Veled sosem sikerül.

A másiknak bezzeg be tudok olvasni, neki tudok csúnyákat mondani. Ha rólad van szó, képtelen vagyok. Neked nem tudom a képedbe vágni- pedig hányszor szeretném!- hogy dögölj meg, ne is gyere haza, látni sem akarlak, fulladj bele a saját kis koszos szennyes életedbe és engem örökre felejts el. Számtalan alkalommal lett volna kedvem olyan erővel sikítani veled, hogy beszakadjon a dobhártyád és még az a kevés hajad is kihulljon, de egyszerűen képtelen vagyok megtenni.
Félek tőled? Nem hiszem. De még ennyi rossz és ennyi fájdalom után is képtelen vagyok rád haragudni, egyszerűen nem megy. Bármit megtehetsz velem, s te ezzel maximálisan tisztában is vagy. Mindig tudod mikor kell elkapni a leggyengébb pontom, mikor a legrosszabb minden. És akkor egy csodás, csöpögő édes madzagot húzol el az orrom előtt, amire én, sajnos, rá is kapok. Aztán másnap mindent lerombolsz és élsz tovább, mint aki jól végezte dolgát.

Egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy te belegondolsz abba, hogy mit okozol ezzel. Nincs benned annyi érzés, nincs benned annyi emberség. Ez már mások is megmondták, még az elején, íme, most a saját bőrömön tapasztalom. Kemény lecke ez. Nehéz napok és hetek vannak mögöttem, igyekeztem nem panaszkodni. De ma eltörött a mécses. Nagyonis.

Félelmetes dolgok jönnek még mindig elő belőlem, ijesztőek. Nem nagyon tudok velük mit kezdeni. Csak bámulok magam elé, üres tekintettel és ugyanolyan üresnek is érzem magam. Még mindig nem tért belém vissza az az élet, amit elvittél tőlem. És egyre inkább úgy néz ki, örökre.

Lovak és más egyéb állatfajok.

2011-04-15T16:29:00.001+02:00

Hányadszor fogok belesétálni ugyanabba a csapdába? Minden egyes alkalommal hiszem, hogy soha többé. Aztán tessék. Néha orbitálisan nagy hülyének tudom érezni magam.

De ezen a lovon most én ülök drágám.

Hova?

2011-04-05T03:05:00.002+02:00

A bizonytalanság érzése borzasztó dolog. Még ha csak álmodja is az ember. Eltévedni álmodban egy városban, ahova soha többé nem teheted be a lábad, mert a szíved nem engedi...

Mégis, dacból is elmentem, csakazértis. Hogy majd én megmutatom. Mit vártál feketeeszter? Vörös szőnyeget és díszfogadtatást?

Csak futni, futni messze, a sötét utcákon, szakadó esőben, s nem találni senkit és semmit. Egy árva lélek nélkül a száztornyú városban, zokogva, csurom vizesen. Hova menjek? Kihez? Mit csináljak? Hova meneküljek? Kérdések ezrei cikáztak a fejemben. S cikáznak most is, pedig már ébren vagyok. Már nem álmodom, nincs sehol a város, nincs az üresség. Hazahoztak, összeszedtek megvigasztaltak. Álmomban.

De a valós életben vajon hova menjek majd? Vagy hova visz bárki is? Vagy hova megyek egyedül? Magamtól? Ki vigasztal majd meg, csak egy kicsit? Nem kell nagyon babusgatni, azt úgyse szeretem. Csak egy picit szeretgessen már meg valaki.

Sehova.

2011-03-31T14:19:00.002+02:00

Hetek, sőt, hónapok óta nem jelentkeztem. Nem volt időm, eszembe sem jutott, nemtudom. Kedvem se volt nagyon az ilyesmire.

Dolgozom, sokat, iskolába járok, keveset. Öt napból kettőt, a többi szabad. Fekszem és alszom. Vagy főzök. Másra nincs igazából kedvem.

Nem járok szórakozni sehova. Hónapok óta. Sem otthon, sem Nyitrán. És bármennyire is meglepő, nem hiányzik. Belefáradtam az egyforma hétvégékbe, az egyforma emberekbe, a nagyon vidámnak tűnő, mégis üres szombat estékbe. Inkább elmegyek dolgozni, vagy kimegyek a lányokkal, vagy ki se megyünk. Csak leülünk a kandalló elé, békések vagyunk és elégedettek.

Oda.

2011-02-18T03:00:00.001+01:00

Megyek. Még nem tudom mikor. De megyek.

Reset.

2011-02-14T02:35:00.002+01:00

S íme. Ezt akartam. Erre vágytam hónapok óta. Teljes csöndre. Nem csörög a telefonom, nem hívnak különböző emberek különböző dolgok miatt, amik általában pitiáner, nevetséges ügyek voltak mindig is.

El nem tudjátok képzelni, mennyire vágytam erre a csöndre. Hónapok óta. Sőt, talán évek óta. Nem kell a hőzöngés, nem kell a kiabálás, nem kell semmi. Csak nyugalom.

Tessék, lehet kárörvendeni. Meg van engedve. Kidobtak. Plusz egy év, fizetni kell. Remélem a májatok szép lett, nagy és erős, hogy még sokáig tudjatok élni.

Na mit?

2011-02-09T16:46:00.002+01:00

Mit szeretnél hallani? Mit mondjak?

Mindig is ömlött belőlünk a szó, ha egymás mellett voltunk, ha nem. Annyi mondanivalónk volt egymásnak, naponta, órákon keresztül.

S most csak a kínos csönd visszhangzik a telefonban. Elvesztettünk mindent. Nincs mit mondanunk egymásnak. Mondhatom, felemelő érzés.

Mi lesz itt?

2011-02-04T10:36:00.002+01:00

Mi lesz, ha nem csinálom meg azt az egy vizsgát? Mi lesz, ha nem mehetek dékáni komisszió elé, úgy, ahogy a többi palira vett csoporttársam? Hogy fogok a családom elé állni? Mit kéne nekik mondanom? Hogy a tanár hibája? Pedig, istenbizony, ez most nem a mi hibánk. Nekem ne állítsa senki, hogy 150 oldalnyi jegyzetet meg egy könyvet nem tudok megtanulni egy hónap alatt. De ha olyan kérdéseket kapunk, amikhez semmi közünk, és nem hajlandó kijavítani őket, akkor mit csináljunk? Ha nincs benne szándék odaadni egy nyomorult hármasra legalább, akkor csinálhatunk bármit.

Borzasztóan érzem magam ez miatt. Butának, kevésnek és főleg nem egyetemre valónak. Mindazok ellenére, hogy sosem volt baj az előremenetelemmel, minden vizsgán sikeresen túl vagyok, most ez az egy kifog rajtam. Ráadásul egy szemeszterrel az államvizsgák előtt.

Nem kívánom senkinek ezt az érzést.

Megbocsájtó szép üzenet.

2011-01-23T15:19:00.004+01:00

Egyre inkább azt érzem, hogy az életem egyes jelenetei a groteszk felső határait súrolják.

Ennyi idő után jössz, és a bocsánatomért esedezel. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit nevetséges? Ráadásul egy "aha, értem" válaszból azt hiszed, hogy meg is bocsájtok. Hát drágám, el kell áruljam, tévedsz. És nem azt nem tudom megbocsájtani, amit műveltél, mert akkor hazudnék. Neked meg úgysem tudok. Őszintén, már magasról teszek rá, hogy mi volt. Szépen csendben összecsomagoltam mindent, és elraktam jó mélyre. Hogy soha senki ne tudja feleleveníteni azt, ami megtörtént. Már nem érdekel, hogy mi van veled, nem érdekel, hogy bánt a lelkiismereted (amit sosem gondoltam volna, hogy egyáltalán létezik). Tőlem azt a megbocsájtást sosem fogod megkapni, amire neked szükséged van a lelki békéd érdekében. Rossz ajtón kopogtatsz.

Tessék továbblépni, tessék elfelejteni mindent, úgy, ahogy én is elfelejtettem mindent. Tessék élni tovább az életedet, hisz ezt akartad, egyedüllétet, magányt. Hogy újra ágyról- ágyra, nőről- nőre járhass, olcsóbbra, drágábbra, mikor mire van kedv és anyagi keret. Élhetsz hevesen és nagyon, ahogy igazán szeretsz élni. Nem kell törődnöd senkivel sem, nem kell senkit sem meghallgatnod, de vigyázz. Veled se fog törődni a kutya sem, de még csak kíváncsi sem lesz rád senki.
Ne sírj az miatt, ha karácsony este egyedül vagy, és nincs kihez szólnod. Ha normálisan kezelted volna a dolgaidat, és nem romboltad volna le a hidakat magad körül, hanem csak egy kicsit is megtanultál volna a vízen járni, akkor nem lenne okod a sírásra. Mert akkor biztosan lett volna veled valaki karácsony este, lett volna kinek ajándékot venned- még ha nem is én lettem volna az az illető.

Nem kell nagyjeleneteket rendezni, nem kell esedezni, nem kell kérni semmit. Felesleges. Már nem haragszom rád.

Viszont van egy tényező, ami miatt nem kapod meg a lelki békédet. Legalábbis a lelki békéd azon részét, ami rám vonatkozik. Emlékszel, mindig mekkora volt a szád, hogy engem sosem tudnál bántani. Mert bántottak már előtted elegen, és te nem akarsz ezek közé tartozni. És íme. Te voltál az, aki a legjobban megbántottál, te aláztál meg a legjobban egész életem folyamán. S mint már mondtam, semmit nem tudtál elvenni tőlem. Csak a bizalmamat.

És a mai napig ez miatt szenvedek. Képtelen vagyok megbízni az emberekben, képtelen vagyok bárkinek is akár csak egy fél szavát is elhinni. És hidd el, ez sokkal jobban fáj és sokkal nehezebb ezzel együtt élni, mint azzal, hogy te már nem vagy az életem része. Tőled megszabadultam négy nap alatt, de ettől a bizalmatlanságtól életem végig nem fogok. Köszönöm neked!

a.

2011-01-15T10:01:00.001+01:00

Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz s hozzám bújsz mindezt ébren-éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és ...a fülembe durmogsz, mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz, és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted miközben elmész és nézni akarom, ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod, hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV- ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni akkor, amikor semmi dolgom sincs, és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága. Melletted akarok lenni miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki. Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani, hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra s újra. Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, ´miért´- eket feltenni, mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akarom nap, mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel. Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne, ha elkapnám még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám elviselni a hiányodat, hisz akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok lenni, minden áldott nap és nézni, hogy mit-miért-hogyan csinálsz. Veled akarok lenni ráncosan, öreg, ráncos bőröddel is bearanyoznád minden napom, hisz arra emlékeznék mindig, amikor megismertelek. Fiatalon....

Nida, mit találtam.

Hurrá!

2011-01-09T03:36:00.002+01:00

Kicsattanó jókedvem van tegnap óta, mosolygok a világra, és mindenki csak csodálkozik. De legjobban, persze, én. Nem baj egyelőre, kifejezetten élvezem.

Mintha kezdene megváltozni minden.

Iskola.

2010-12-31T00:06:00.000+01:00

A nyomás egyre nagyobb, én meg csak összefelé megyek.

Szótlanság.

2010-12-27T00:25:00.004+01:00

Anyám szerint apátiába zuhantam, mert napok óta nem vagyok hajlandó 3 mondatnál többet naponta elmondani. Edina is megjegyezte, hogy csöndes vagyok a napokban. Meg mások is megszólták.

Pedig csak igazából nincs mit mondanom.

Hovatovább?

2010-12-21T04:25:00.001+01:00

Tényleg igaz. Mindig van lejjebb. Életem legnagyobb szarkupacában ülök, és napról- napra nagyobb lesz. Jelenleg egy hajszálon függ az egész életem és a jövőm.

És ez a szar nem az a fajta, amelyik melegít.

Ennyi.

2010-12-08T22:01:00.002+01:00

Nemes egyszerűséggel. Elegem van. Elegem van mindenből és mindenkiből, ki tudnék bújni a saját bőrömből, elfutni a világ elől, csak végre egyedül lehessek, ne szóljon hozzám senki se, ne nézzenek rám az emberek, eszébe se jussak senkinek sem. Legszívesebben kitörölném magam az élők és a valaha élt egyedek sorából, hogy soha senki ne keressen, soha senki ne emlékezzen rám.

Gyűlölettel lépek ki az utcára, szomorú, de gyűlölettel vagyok tele minden iránt. Tudok örülni bizonyos dolgoknak, de csak pillanatokig, igazán semmi sem tud lekötni, folyamatosan pörög az agyam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az alvás sem megy, mert ez a folyamatos pörgés lefáraszt agyilag, de néha bizony altató után kell nyúlnom.

Nem mondanám, hogy depressziós vagyok, mert sok jó pillanatom van, még tudok őszintén nevetni, de nagyon betelt a pohár. Sikítani tudnék, órákon keresztül, vagy csak egy félelmetes és gyilkos dührohamot kapni, hogy ki tudjam magamból adni ezt a rengeteg feszültséget. Képtelen vagyok róla beszélni, egyszerűen nem megy, nem tudom szavakba önteni. De félek, hogy sosem múlik el.

Ennyi volt.

2010-11-29T13:43:00.001+01:00

Idegösszeroppanás. Vizsgára részegen menés. Sírógörcs, Xanax, Jager. Egyelőre ez a mai nap.

Még mindig.

2010-11-26T12:58:00.003+01:00

Kifejezetten szeretem az érthetetlen embereket. Akiknek hiába magyarázok bármit is emberi hangon, nem fogják fel. Nem tudatosul bennük, hogy már nem érdekelnek, nincs rájuk szükségem az életemben, csak terhet jelentenek. Tisztában vagyok vele, hogy önzőnek és beképzeltnek tűnök, de nem vagyok az. Csak nem rajongok azért, ha belemásznak a magánéletembe.

Nagyon fontos volt tegnap is az arcomba bámulni egész este, ugye?

Ezt leszámítva minden tökéletesen működik. Túléltük az esküvőt (igenjóvolt!), jövő héten szülinap. Zajlik a ílet! :)

?????

2010-11-14T01:05:00.002+01:00

Miért, miért, miééért kell az ember életébe visszamászni, még ha tudja is, hogy nemleges lesz a válasz?? De akkor is, miért nem lehet akceptálni az ember boldogságát, és hagyni őt békében élni? Mindig be kell kavarni ugye, mindig meg kell próbálni a visszakuncsorgást, megpróbálni kísértésbe hozni a másikat? Holnap reggel meg pofánköpném magam a tükörben.

Pedig nem is szeretek dugni.

Most jó.

2010-10-26T17:23:00.002+02:00

Egyesek szerint, ha megkapom ami jár, nem picsogok. És mivel megkapom, ami jár, nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott.
Nem szeretnék csöpögni, sem rózsaszín, vastag ködbe burkolózni, de boldog vagyok és kifejezetten jól érzem magam a bőrömben. Igaz, néha jönnek nehezebb pillanatok, visszajön egy kicsit a régi rosszkedv, de amilyen gyorsan elkap, olyan gyorsan el is enged.
Nincs okom panaszra, jelenleg minden rendben van az életemben. Senki se mer szólni egy rossz szót se, senki sem kritizál semmit, nem néz csúnyán. Az, meg hogy mit gondolnak magukban az emberek, a legkevésbé sem érdekel.

És megyünk eskövőbe! :)

Szerelmetes szép üzenet.

2010-10-14T13:18:00.002+02:00

Az utóbbi három hétben mindenki beteg volt, én sikeresen megúsztam a takony- láz- torokfájás ajándékcsomagot. Ma reggel viszont nem volt menekvés, elkapott és elég csúnyán a földre tepert. Kifejezetten rossz a közérzetem, folyik az orrom, lázam van és anyám terrorizál.

Aztán lehet, hogy mástól is rossz a közérzetem. Még mindig nem tettem rendet a fejemben, bár néha elszállni látszik a köd, s olyankor tiszta a kép... de mindig visszatér a kétség és a félelem.

Mindenki nyomja a süket szöveget a fülembe, mindenki óva int, hirtelen mindenki félt. De még a koldus az utcasarokról is. Mindenki hirtelen nagyon okos, mindent tökéletesen és jobban tud mint a másik. Alapból utálom, ha beleszól bárki is az életembe, ha megmondja hogy mit hogy csináljak, és főleg, hogy mit NE csináljak. Azúristenverjemeg, hát ha saját magam akarom elbaszni a saját életemet, akkor már igazán meghagyhatnátok nekem ezt az örömet.
Bocsánat, ha buta voltam.

ZOO.

2010-10-07T10:18:00.002+02:00

Egy kisebb állatkert dörömböl a gyomromban tegnap este óta. Elefántok és zsiráfok egyaránt trappoltak át rajtam, s így estére már csak maradtak a pillangók.

Nyilvánvaló, hogy a pillangók pillangó- súlyúak, de ezek az enyémek nem ehhez a fajhoz tartoznak. Nehezek, de a tömegük ellenére elég izgágák. Fel- alá cikáznak bennem, átvették felettem az uralmat.

Azt hiszem izgulok.

Pár nap.

2010-10-05T22:04:00.003+02:00

Napok óta számolok vissza, mintha a karácsonyt várnám és legfeljebb öt éves lennék. Már csak ennyit kell aludni, már csak annyit... Hihetetlen.

Az elmúlt három nap folyamán talán ha sikerült 5 órát aludnom, akkor sokat mondtam. Irtó fáradt vagyok, ma is a padra borulva aludtam az egyetlen előadásomon. Semmi másra nem vágyom, csak egy 20 órás megszakítatlan alvásra.

A félelmeim a szinuszgörbéhez hasonlóan fel- le ingáznak, percenként, másodpercenként változva. Nem tudom előre kiszámítani, milyen kedvem lesz 3 perc múlva, néha euforikus öröm tör rám, és olyankor a nyakába ugrok az épp hozzám legközelebb álló embernek... De az is előfordulhat, hogy egyik pillanatról a másikra elkap a mélabú és csak negatív gondolatok pörögnek a fejemben.

Olyan mintha terhes lennék, Niki szerint is ezek az érzelmi kitörések erre hajaznak, de én inkább arra szavazok, hogy szolidaritást vállalok vele és pszeudotüneteket produkálok. A reggeli hányás amúgy sem hiányzik a fejemre.
Leszögezném. Nem lesz gyerek. Csak simán boldog vagyok.

Érzelmek vs. kacsák.

2010-10-02T23:34:00.003+02:00

Félelmetes érzés boldognak lenni. Kicsit a tejhez hasonlítanám, csak ebben több a kraft, ezt nem 24 óra alatt emészti meg az ember. Ez napok óta görcsként áll a gyomrom kellős közepén, enni nem tudok, aludni se sokat.

Ez lenne az, amire vártam eddig? Amire vágytam eddig?
Két hete iskolába járok, egyelőre egy betűt nem tudtam jegyzetelni, csak tátott szájjal ülök az előadásokon és csodálkozom a világra. Mint akinek az a kevés is elillant a fejéből.

Jelenleg azt érzem, mindazon dolgok ellenére, hogy például a kacsákat a világ egyik legfélelmetesebb állatainak gondolom, rájöttem valamire. A boldogság még 100 hápogó kacsától is ijesztőbb valami.

Élek.

2010-09-30T23:26:00.002+02:00

Félelmetes dolgok történtek az elmúlt héten. Kerek egy hónapja nem adtam életjelet, s ennyi idő alatt lezárult valami és elkezdődött valami megfogalmazhatatlan.

Kifejezetten kedvelem az angol humort, a britis inglist meg a londoni cockney- t, de a csöndes angolos lelépés már nem tartozik a kedvencek közé. S lám, csodák csodájára két hét alatt elfelejtődött minden, igaz, néha egy pillanatnyi gyöngeség vagy gyomorgörcs magával ragadott.

Már a szemébe tudok nézni úgy, ahogy másfél évvel ezelőtt nézem rá, teljesen semlegesen, becsülettel megtartva azt a tisztességes három lépést. Már nem tud érdekelni, hogy mit gondol és mit sem, mit érez és mit próbál hazudni épp.

Fogok kapni az elkövetkezendő időkben hideget és meleget egyaránt- hideget inkább, de most ez érdekel a legkevésbé. Egy fél maroknyi ember támogat és biztat, s nekem ez teljesen elég. Fenekestől felfordult az életem, de imádom minden percét. Végre azt érzem, élek.

Szemek.

2010-08-30T02:06:00.001+02:00

Talán az az egyik legszomorúbb dolog a világon, mikor az ember már nem az miatt sír, hogy átverték, becsapták, hazudtak neki, hanem azért, mert tudatosul benne, hogy ő mindezt el is hitte.

Ma kicsit puffadtak voltak a szemeim.

Újraújraújraújra.

2010-08-08T02:43:00.004+02:00

Képtelen vagyok ebben a városban tovább élni. De lehet, hogy az az egész univerzum számomra egy orbitálisan nagy tévedés volt. Nekem is nem sok keresnivalóm van. Sőt, lehet, hogy az egész létem egy tévedés. Egy félreértés az egész. Bár az utóbbi időben azt érzem, hogy egy tragikomédia, elég sok groteszk elemmel fűszerezve. Megint depressziós vagyok.

Gyerekek, kacsák és kígyók.

2010-07-21T23:15:00.002+02:00

Ez miért így van tervezve? Miért az az élet rendje és főként mások elvárása, hogy az ember szerelmes legyen, házasodjon és gyereket szüljön? Ez a bevett, görcsös szokás és elvárás másik irányába az emberi faj szerencsétlenjeiben mélyen gyökeredző frusztrációt okoz. Bennem is.

Pont tegnap csúszott ki megint sok idő után a számon, hogy én bizony sosem leszek boldog. Nem tudom elképzelni, hogy végre minden úgy alakul, ahogy azt én végre szeretném. Nem tudom irányítani az életem, és ez hihetetlenül irritál. Nem akarom a teljes kontrollt, de egy 15%- nyi sikerrel már elégedett lennék. Megint úgy alakul minden, ahogy nem kéne. Nem teljesülnek a dolgok, amiket szeretnék, egyszerűen nincs semmiben sem szerencsém. Kicsit kezd megint kiborítóvá válni ez az élet.

Megint nehéz minden. Akinek hiányzom, az két országgal arrébb van, aki nekem hiányzik, az a szomszédban, de ő nem mutat különösebb érdeklődést, és valaki harmadik, névtelen, gyors, fájdalommentes és hiánypótló meg mindig akad. Persze a szexuális életem egy trágyadombnál sem fényesebb és izgalmasabb, de hát egyszer ugye felnő az ember és már nem megy bele mindenbe.

Egyre jobban irtózom a gyerekektől, a kacsáktól és a kígyóktól. A fene érti.

Régi nagy szerelmek.

2010-06-28T20:43:00.003+02:00

Most, hogy van sok, csak egy kell. És bármennyire is utálom őt, mégis. Nem tudok neki ellenállni.

Meg is mondtam neki tegnap. Reggel hatkor, a kukoricaföldön. Mikor a napfelkeltét fotóztuk. Hogy utállak. Nem értette. Hát persze hogy nem. Nem is ismer. És őt se ismeri.

Régen volt, fiatal voltam- nem mintha most nem lennék, de hát mégis. Rövid volt, de annál intenzívebb és érzelmekkel teli. Magyarul életem első szerelme. Engem nem bántott, de sok más lányt igen, nem is ütött meg sosem, de mást igen. Szerettem. Szeretem...? Hát persze. Ilyet az ember nem felejt el, sosem. Bármennyire is szeretné.

És ő most kicsit olyan. Na jó. Nem kicsit. És ezért utálom. Mert rá emlékeztet. És félek tőle, félek a szituációtól és főleg magamtól. Hogy az okos buksi fejemből majd megint milyen butaságot húzok elő.

Újra.

2010-06-02T00:42:00.001+02:00

Eddig tartott a jókedv, itt a melankólia meg a rosszkedv. Már megint nem tudom mi van.

Mintha most jó lenne minden.

2010-05-27T22:58:00.002+02:00

Miért van az, hogy ha sok a rossz, akkor sír a szám, de ha éppenséggel a jó van a porondon, akkor meg tátott szájjal csodálkozom a világra? Lehet, hogy tényleg van igazságalapja annak, hogy a rosszat könnyen megszokja az ember és egy idő után megtanul vele együtt élni...? Persze nem szimbiózisban, csak úgy. Megtanul vele létezni. Talán inkább így mondanám.

Mit mondjak. Sűrű minden. Munkám van, meg még 2 vizsgám (de 10 tantárgy már a hátam mögött), az Izolda- szerepet átvette más, és jó hetem volt. Rossz az idő, jó a kedv, sok a fáradtság, egyre több a koffein (napi sok liter).

Az utóbbi két hétben azt vettem észre, hogy engem szeretnek a csehek. Bár ezzel nincs különösebb problémám.

És a legjobb hír: megcsináltam a világirodalom vizsgámat, amiről tavaly háromszor kidobtak. Maximum pontos vizsga, A. kell ennél több?

Hova menjek?

2010-05-10T23:59:00.002+02:00

Nem találom a helyem, elmennék innen, jó messzire, és mégsem. Én sem értem magamat, akkor hogy várjam el mástól, hogy megértsen?

Hova menjek végre, hogy nyugalmat találjak? Mit csináljak? Megint olyan fázisaim vannak, hogy nem beszélek. Szombaton ültem a tűz mellett, mindenki beszélgetett, én meg néztem a lángokat és hallgattam nagyokat. Órákig. Sokszor nincs mit mondanom, pedig általában be nem áll a szám. Az utóbbi időben elcsendesedtem. Félek kimondani a dolgokat, sőt, félek még rájuk gondolni is.
Magamba fordultam és ez nagyon nem jó. Szeretni szeretnék, de nem merek, nem szabad, nincs kit. És úgy érzem, mindent én rontok el, minden az én hibám, minden negatív, ami velem történik. Mert soha semmi nem jön össze, vagy ha össze is jön, rövid távon elromlik. Komolyan halálra van ítélve az életem ezen része. Engem tényleg ennyire nem lehet szeretni?

Megnyitó.

2010-04-30T17:06:00.002+02:00

Nem tudom mi van, azt sem tudom mi lesz, de különösebben nem is érdekel. Besokalásom sokadik alkalma volt a hétfő, nem beszéltem senkihez. Olyan négy óráig kábé. Nem volt mit mondanom.

Este NFG megnyitó, 4 év után. Sok volt a munka, sok volt a kéz, sok volt a mosoly is így a végére. Ma este meglátjuk, mit alkottak a szerdahelyiek. Életem legszebb éveit ebben a klubban töltöttem, és most igenis örülök, hogy megint kinyit. Várom! Este nyóc órakor.

Paff.

2010-04-19T00:02:00.001+02:00

Kiborultam. Elkaptam a skorpió nyakát, kicsit megszorongattam, de tényleg csak kicsit. Az oroszlánt enyhén fogalmazva elküldtem a picsába. És most már nyugodt vagyok.

Ezért nem szeretek itthon. Mert ezt hozza ki belőlem ez a város.

Tyavaty van.

2010-04-13T18:37:00.003+02:00

Az oroszlán morog, a skorpió csipked, én meg úgy öntöm le magam, mintha bepisiltem volna. Kell ennél több? Megvan a rétorika vizsgám. És sikerem van, amúgy meg. Azt hiszem legalábbis. Gyöhet a tyavaty more! :)

Új tetkó.

2010-04-04T02:02:00.003+02:00

Mindazon tény mellett, hogy számomra láthatatlan tintával ugyan, de a homlokomra van írva, hogy minden párkapcsolatos jöjjön ide hozzám és másszon bele a viszonylag békés életembe, az a felirat is mellette van, hogy extra segítőkész, non- stop elérhető lelki szemetesláda tárt karokkal fogadja a jelentkezőket? Mert a jelek arra utalnak. Tetováltatnom kéne a homlokomra egy feliratot.

Mondjuk lehet, találó lenne egy Menj a picsába kiírás.

Megint te.

2010-03-28T03:13:00.002+02:00

Nektek van olyan ember az életetekben, akit nem tudtok kitörölni magatokból? Nekem van. Egy. De úgy nézem, ma ez kettőre emelkedett. Miért nem tudok tőled megszabadulni? Pedig már olyan nyugodt szívvel és ringó csípővel átballagtam előtted a zebrán.

Megint én vagyok az oka...?

2010-03-18T23:09:00.002+01:00

Más a hülye, más a kényes, más a kínos, a csöndes, az érzékeny és a romantikus lelkű- nem mellesleg impotens, mégis én érzem magam rosszul. Utálom a lelkiismeretem.

Sok.

2010-03-07T22:22:00.002+01:00

Úgy érzem évek óta ásom a magam kis sírját, békésen, lassan, de biztosan. Még nem tudom milyen mély lesz, hat láb, vagy mi a szokás, de hogy el fogok benne férni kényelmesen, abban biztos vagyok.
A másik része a dolognak az az, hogy minden szart magam alá öntök és olykor vigyorogva, olykor sírva, de becsületesen tapicskolok benne.

Billog

2010-03-06T12:37:00.003+01:00

Karmikusan hülye vagyok, vagy csak simán a homlokomra van írva, hogy párkapcsolatosok ide hozzám?

Mazochistának lenni nyilvánvaló...?

2010-02-28T02:01:00.002+01:00

Az a baj, hogy nyilvánvaló, hogy mazochista vagyok. És az zavar a legjobban talán, hogy ezt más is látja/ tudja, nem csak én. Zsigerből taszítom azt, aki pozitívan fordul felém, aki a tenyerén hordozna. Bezzeg a szarhoz három lakattal láncolom magam, egy kulcsot tutira lenyelek, a kettőt meg kilométerekre hajítom. Soha senki nem hozza vissza, mindig erőszakkal kell elszakítanom magam, vagy megvárom míg a lassú emésztésem által végigjut a szervezetemen a fémdarab, és (urambocsá') becsülettel kiszarom. Említettem már, hogy utálok várakozni?

Egynull nekem.

2010-02-19T18:00:00.002+01:00

Te haragszol rám, én meg utállak. Hahaha. Nyertem.

Jaj, az irodalom B lett. Istennő vagyok. Megvan minden vizsgám.

Gémóvertéliszemeszter.

2010-02-09T22:51:00.003+01:00

Ezennel vége a vizsgaidőszaknak. Nagyon remélem, hogy a mai negyedik irodalom tesztem után végre egy hármassal megkegyelmez. Három oldalt teleírtam, jegyzetszerűen, csak a lényeget. Ha nem fogadja el, akkor szerintem a bakalár sem leszek soha. Hétfőn kezdődik a nyári szemeszter. Hurrá.

Egybe bonyolultabb és kacifántosabb minden.

Tegnap.

2010-02-03T12:01:00.002+01:00

Tegnap egy kicsit megijedtem. Azt hittem szerelmes vagyok, pedig csak a hormonháztartásom baszakodik velem. Most örülök :).

Még mindig tél van.

2010-02-03T02:28:00.003+01:00

Legutoljára mikor találkoztunk olyan hideg volt, mint most. A macska kiröhögött. Te is. Hogy milyen csacsi vagyok, hogy nem hordok sapkát. De tudod, hogy elvből. Hiányzol.

Úgy érzem egy hatalmas szakadék tátong a seggem alatt. Vagy esek egy hatalmasat, vagy megtart az a fél szál cérna, amin az életem függ. Nem hiszek a szerencsében. Talán a véletlenben.

Minden vizsgám megvan, kivétel az irodalom. Kedden mészárlás lesz és az áldozat én leszek.

Akkor nem volt olyan hó mint most.

Új félév.

2010-01-30T02:04:00.002+01:00

Vége a téli szemeszternek. Hálaistennek. Sok nemalvással, sok idegeskedéssel a hátam mögött hazajöttem kiereszteni a gőzt. De a víz két nap alatt újfent felforrt. Amennyire örültem a Dunaszerdahely táblának, most annyira szívesen látnám a Nyitra táblát.

Van ilyen?

2010-01-17T03:05:00.001+01:00

Éreztetek már olyat, hogy saját magatoknak is sokak vagytok? Nekem most ez a periódusom van. Vagyis pillanatom. Vagy valami olyasmi. Tudom, hogy hülye vagyok, tudom, hogy nincs értelme, mégis csinálom... Néha azt érzem skizofrén vagyok.

Miss Bunkó :)

2010-01-14T16:00:00.000+01:00

Mostanság elég jól megy a még el nem kezdődött, kilátástalan, de kicsit izgalmas „párkapcsolatok” leépítése. Vagy elfelejtek jelentkezni és utána csak bambán, lesütött szemmel vigyorgok, vagy előhúzom a jó öreg, titpikus női kifogásokat. Legyünk barátok. Ami persze egy vicc, de hát istenem. Úgy érzem, vagyok annyira határozott, és az utóbbi időben egyre kegyetlenebb, hogy egy olcsó magyarázkodással lezárjak mindent és mindenkit (de mondom, néha még arra sem vagyok hajnaldó, hogy ennyire megerőltessem magam).

Jelen pillanatban nem igazán hat meg semmi, nem tudnak érdekelni az ilyen dolgok. Nem érzem szükségét a fölösleges szenvedésnek, így igyekszem minnél hamarabb leadni a fölösleges terhet a vállamról. Maradok bunkó, arrogáns és érzéketlen, mert nekem így most kurvajó :D

Megéri?

2010-01-04T19:26:00.003+01:00

A múltkor azt mondtad, hogy arrogáns vagyok, bunkó, beképzelt és nagyképű. Igenis, az vagyok. És? Most meg, hogy kedves vagyok veled, aranyos, mosolygós, most az sem jó.

Mert ugye adni kéne egymásnak valamit, és én próbálok változtatni, igaz, elég nehéz. 20 éves fejjel azt akarod tőlem, hogy kicsit más legyek. Mikor ezt az állapotot, ami most van, ezt is nagyon nehéz volt összepofozni. És én szegény szerencsétlen naiv nő, aki jót akar, változik. Bár nemigen tetszik neki ez a szituáció és nem is nagyon megy neki. Mégis. Mert bízik benne, hogy megéri.

És akkor jössz te, és az orromra kötsz olyan dolgokat, hogy köpni- nyelni nem tudok, és én ezzel éljek együtt. Én édesem, ha valakitől el akarok szakadni, akkor nem tartom vele a kapcsolatot, főleg nem olyan szinten, hogy neki mondom el, hogy újra randizok és főleg nem azt, hogy KIVEL. Én meg csak lesek nagyokat, hogy ő honnan ismer engem. Hát innen. Jééézusom, a férfiak hülyék.

2010

2010-01-02T05:05:00.003+01:00

Itthon ért az újév, de a hajnal már másutt. Csudamód kitáncoltuk magunkat Selyén, nem volt hibája a tegnap estének.

Még egy évvel több, még több élménnyel, még több lehetőséggel, még több gonddal. Talán jobb lesz, mint 2009.
Érdekes egy év volt. Nem írok összegzést, mert minek. Tegnapelőtt pont beszélgettünk a lányokkal, talán ez az év volt mindegyikünknek a legmozgalmasabb. Velem is olyan dolgok történtek, hogy az életben nem gondoltam volna, és most mégis... Mindez a hátam mögött van. Semmit sem szégyenlek, semmit nem bánok. A bűneim meg tudom bánni, de ezek korántsem bűnök. Élettapasztalat. Tanulság. A szükséges rossz. Amiből tanul az ember, melyből építkezik és melytől egykor talán bölcs lesz.

Most az év első napján elmondhatom, hogy jelenleg igenis szeretek élni, szeretem a barátaimat, szeretek saját magam lenni. Kíváncsi vagyok, mit fogok írni jövő ilyenkor. Nagyon kíváncsi.

Amúgy meg tegnap jöttem rá igazán, hogy mennyire élvezem a 20 évnyi szabadságomat még mindig. Igaz, néha jó azért leülni egy kicsit, de pörögni.... acch. Semmiért nem adnám fel.

S lőn világosság!

2009-12-27T03:18:00.002+01:00

Jelentem, sikeresen túléltem a karácsonyt. Nem volt bőgőroham, nem volt veszekedés. Igaz, az egészet kábé átaludtam. Csak azért kelek fel minden nap, hogy egyek meg kimenjek a lakásból. Pedig tanulnom kéne. Kurvasokat.

Ma érdekes módon mindenki krízist él át. Nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem, és írnom kellett neki, mert olyan szomorúnak és elhagyatottnak látszott... Van aki bőgőrohammal jelent meg, és próbáltam minden erőmmel összekaparni őt. Van aki hisztizett egész este, hát istenem... Mindenkinek vannak gyenge pillanatai. Nekem is volt az utóbbi időben pánikrohamom, mikor megláttam őt, és nem bírtam elviselni még a látványát se, és remegő térdekkel, mint egy ovis, haza kellett futnom. Nosés. Elmúlik. Minden elmúlik.

Amúgy meg félek. De talán ez is elmúlik.

Fáradtság, de mitől?

2009-12-19T20:11:00.004+01:00

Hol is kezdjem. Hetek óta nem volt lelkierőm írni egy betűt sem. Persze, zajlottak az események, kaptam hideget- meleget, amit csak akartam. Voltam nagyon ideges, nagyon kedves, mégis, a szemem közé dobták, hogy arrogáns- nagyképű- szarkasztikus vagyok. Háháhá. Ha akarom, tudok nagyon kedves is lenni. De igyekszem megválogatni, hogy mikor és kivel ;). Ennyi a hatalmas titok.

Zápoctovy tyzden után, megfáradtan, újra itthon. Nem a tanulás merített ki, inkább az egész hét. Kedden éjfélkor kezdődött az este, reggel négykor találtam ki, hogy inni akarok. Fél hatkor meg már az állomáson futkároztunk. Szégyent éreztem, mikor felszálltam a tizenkettesre, hogy én most megyek haza, mosolygós kedvemben, ők meg most mennek munkába... Ilyen is kell.

A szerda éjszakára konkrétan nem emlékszem.

Amúgy meg három szóbelim lesz, nem tudom hol fogok szilveszterezni, sorozatfüggő lettem és az Elfújta a szelet olvasom. Nájsz. Ja. És továbbra is gyűűűlölöm a karácsonyt.

2009-12-04T15:17:00.002+01:00

Amikor az ember már ténylegesen azt érzi és eldönti, hogy nemet mond és végleg kitörli az életéből, akkor jön vissza. Pedig tegnap mosogatás közben egy csodaszép eszemfutattatásst tartottam. A semmiért.

Anyám megint lakberendez. Mint minden adandó alkalomkor. Pályát tévesztett, ebben biztos vagyok. Betegesen szerelmes a függönyökbe. Én meg utálom őket. De legalább kapok egy ágyat lesz jövő héten.

Nane.

2009-11-28T02:05:00.002+01:00

Három kerek hét és szünet. És mit csinál az egyetemista a karácsonyi szünetben? Tanul. Mert vizsgaidőszak.

Hétfőn nemzetközi kapcsolatok, kedden szlovák reneszánsz irodalom (a kérdést ismerem: olyan van?). Vicces lesz az elkövetkezendő másfél hónapom.

Vele meg nem tudok mit kezdeni. Hagyom, hadd történjen minden magától.

Hétvége!

2009-11-20T11:46:00.004+01:00

Zajlik az élet, vagy legalább is próbálom ennek látszatát fenttartani, még magam előtt is. Ha minden jól sikerül, ma este Pozsonycityben fogom lógatni a lábam, T- Mobile Music City van. Azaz sok- sok igenjó koncert ingyíír :) Stereo MC' s meg Toky, meg minden ilyesmi jóság. Pacinál alszunk.

Megint a Nu Spiritben kezdünk. És én megint el fogok veszni a 6 eurós Long Islandek sűrű felhőjében.

Lehet holnap meg Selye. Toky, Boss, Dalo. Csúnya emberek, nagy fekete napszemüvegek és csúnya techno. Lányparti lesz, megjegyzem. És én navigálok. Hátigen.

Megint itt tartok.

2009-11-12T07:31:00.002+01:00

Tegnap hirtelen felindulásból megint Pozsonyban kötöttem ki. Mostanság senki nem érzi jól magát a környezetemben, mindenki kétségbeesett, depressziós. Voilá, megjött a tél.

Én ugyanis így számolom az évszakokat. Tavasszal mindenki szerelmes (én meg irigyekedem és az utcán, nyilvánosan és pofátlanul kopuláló galambokat nézem), nyáron mindenki csokibarna és élettel teli (kikérem magamnak, én hófehéren is életteli vagyok- bár gyűlölöm a meleget), ősszel már kezdenek az emberek magukba zárkózni, télen meg beüt a teljes krach.

Lehet, hogy ott rontottam el, hogy nem vagyok romantikus? Lehet, hogy az a baj, hogy az évek folyamán megtanultam férfiként megélni a szexet? Azaz, hogy mindenféle lelkizés nélkül felkelek és hazamegyek utána? Lehet, hogy ez a baj? Hogy nincsenek nagy igényeim- értsd: nem kell, hogy pénzeljen valaki, nem kell, hogy ruhákat vegyen, hogy vacsorázni vigyen, csak ember módjára bánjon velem-, hogy szeretem élni az életemet (persze, ha hagyják), szeretek szórakozni, szeretek szabad lenni (a szabadság számomra nem egyenlő azzal, hogy van- e az embernek párkapcsolata vagy sem), szeretek a barátaimmal lenni és néha szeretek egyedül is? Lehet, hogy egy igazi nőként kéne „eladnom” magam? Aki nem beszél csúnyán, aki nem mondja ki szabadon és néha nyomdafestéket nem tűrve a véleményét, akinek kicsit kiszámítottak a mozdulatai, a szavai és a tettei? Úgymond pipiskedjek? Az jobb lenne? Öltsek egy tökéletes álarcot, hogy sikerem legyen végre a párkapcsolatok terén?

Irigy vagyok nagyon sok nőre, és igen, becsülettel bevallom, a barátnőimre is. Sajnálom lányok, de ez van. Igenis rosszul tud néha esni, hogy végig kell néznem/ hallagatnom, hogy turbékoltok a kedves párotokkal. Persze, minden irigységem ellenére nagyon tudok neki örülni, hogy boldognak látlak titeket, de azért néha eszembe jut, hogy nekem ebből nem jutott. Vagy ha jutott is, minimális. És valljuk be, hiányzik. Eszméletlenül hiányzik.

Volt már, aki megjegyezte, hogy engem még sosem látott férfival. A határán voltam, hogy kifussak a teremből és életem végéig zokogjak. Erre mit csináltam nagy kínomban? Felvettem a laza fejemet és vigyorogtam. Közben belül meg csak arra tudtam koncentrálni, hogy milyen lesajnálóan néznek rám az emberek. Az a tipikus szingli- vagy- de- sajnállak- nézés, jézusom, de gyűlölöm.

Szóval, Pozsonyban voltam egész éjjel, egy non- stop kávézóban ültünk kedves barátnémmal és hajnalig beszélgettünk. Mind a ketten reménytelen egyedülállók vagyunk, igaz más- más életfilozófiával és.. És mindegy. Ezt inkább nem részletezném, ez az ő magánügye. Arra jutottunk, hogy tényleg egymásra utalva fogunk meghalni, halálosan megkeseredetten, masszív nikotinfüggőséggel párosítva, esetleg még egy kis alkohol- vagy drogproblémákkal megfűszerezve. És majd mosolyogva kell végignéznünk azt, hogy a környezetünkben mindenki megnősül/ férjhez megy, családot alapít (félreértés ne essék, egyikünk sem akar gyereket, de ahogy a szlovák mondja- len z toho čistého princípu), beköltözik egy hatalmas házba a hatalmas pereputtyával, aztán elválik, szenved egy sort, majd megint talál valakit (mint mindig) és a végén ugyanolyan becsülettel megdöglik, mint mi.

Persze, ezen nevetni lehet, sőt, kell is, mert ugye mennyivel lesz neki jobb a végén, mint nekünk? Semennyivel. Ugyanúgy fog szenvedni, mint a kutya, csak az lesz a különbség köztünk és köztük, hogy mi egy egész életen át ezzel a „fájdalommal” keltünk és feküdtünk.

Mert igenis, kicsit mindnyájan meghalunk minden egyes nap. Mert látjuk azt, hogy kézenfogva száll fel egy pár a buszra, hogy az iskola előtt csókolóznak, miközben te az aznapi 277. cigarettádat szívod épp, és mint mindig most is kurvára egyedül vagy. Nincs senki, aki kivegye az a sokadik cigit a kezedből, nincs senki, aki mellé leülhetsz a buszban (kivételt képeznek persze a vizeletszagú nénik és bácsik), és olyan ember meg végképp nincsen, aki mellé este befeküdj az ágyba. Mert minden este a szomszédtól lopott wifiből próbálsz élni, hajnal négyig fent maradsz, hiába is mész kilencre órára, folyamatosan karikás a szemed és unott fejjel ülsz az előadáson. Átengeded a helyet az öregeknek a buszon, vagy leülnek melléd és dörgölőznek, amit annyira utálsz, hétvégén hazamész, próbálod kiengedni a gőzt, de valahol mélyen, a lehető legmélyebben görcsölsz az életeden és nem tudod a problémáid elfelejteni. Sírva kelsz és sírva fekszel, sírva tudnál fakadni minden apró dolgon. És ki törődik veled? Senki. Mert azt mondják hülye vagy, meg túlreagálod a dolgot, meg hogy szedd magad össze és még folytathatnám. Gyűlölöm, hogy nem értik meg az emberek, hogy ezzel nem lehet együttélni. Igenis belebetegszel a saját magányodba és egy idő után bármennyire is szeretnéd magad lefoglalni, nem megy. Fáj látnod minden örömet, ami nem hozzád kapcsolódik és bűntudatod van az irigység miatt, amit érzel. Azokra az emberekre tudsz a legirigyebb lenni, akiket a legjobban szeretsz.

Nevessen rajtam aki akar. Magasról teszek rá. És nyugodtan állítson nekem azzal a szöveggel, hogy „hány éves is vagy, 40?” Meg „van még időd, majd jön az igazi, csak várd ki.” Meg a „mindenkinek van egy párja valahol a világban”. Hát, úgy érzem, a másik felemet én már vagy magam mögött hagytam (és egyik szilárd elhatározásom úgy szól, hogy a fériak, akiket már megettem- hm, hát... reggelire?- tabunak számítanak), vagy jobb esetben szegényemet lelőtték valamelyik eszetlen háborúban az elmúlt években.

Mi lesz?

2009-11-04T03:31:00.003+01:00

Mi lesz, hogy ha nekem sosem lesz párom? Mi lesz, hogy ha egyedül halok meg? Majd a szomszédoknak egy idő után feltűnik, hogy csurog ki a sok reklám a postaládámból és édeskés szag terjeng a házban?

Persze, nektek, kapcsolatban élő embereknek könnyű azt mondanotok nekem, hogy ne aggódj, majd jön valaki. És ha nem? Hány olyan nő van, akinek eleve az a sorsa, hogy magányosan haljon meg? Hogy soha ne legyen senkije és szó szerint beledögöljön a magányába? És vajon megsirattok majd?

Hétvége.

2009-11-04T02:13:00.006+01:00

Nyugodalmas hétvége után, bár kicsit rosszul éreztem magam szombat este. Bejöttek megint a megérzéseim, s lám- lám, ha nem hallgatok rájuk, akkor most nem itt csücsülnék. Az óvatosság sosem árt, ezt egy életre megtanultam.

Nem voltam Exclusive- on, nem voltam egy darab temetőben sem, nem voltam szinte sehol egész hétvégén, a lányokkal töltöttem mindkét estémet.

Megcsináltam egy vizsgát múlt héten, a mai teszten viszont elég tisztességesen megbuktam. De feketeeszternek megint elfelejtették megmondani, hogy nem csak az irodalmi művekből írunk, hanem az előadás anyagából- főleg. Éljen a szlovák középkori irodalom! :( Ja, és nincs ám javító, majd szemeszter végén a szóbelin... Nájsz.

Megint nem beszéltünk és most megint beszélünk. Jajistenem.

Úgy érzem, megint semmi sem történik velem.

Torták, macskákkal.

2009-10-23T01:49:00.003+02:00

Tortákat találtam a zinterneten. Csodaszépeket. Egyesek habosak- krémesek, mások decensek, de akad giccses is közte. Kisebb, nagyobb, emeletes, emelet nélküli, rózsaszín, hajó alakú, kalózokkal, csókólózó galambokkal. Macskákkal.

Azt hittem, a férfiemberek nem szeretik az ilyesmit. Próba cseresznye alapon belinkeltem valakinek. Szerette őket ő is, nagyon. Kiemeltem egyet, nekem ez volt a kedvencem. Neki is szinte ugyanez. Csak az enyém ezüst, az övé aranyozott. És a macskák miatt.
Ezzel egyetemben megígérte, hogy elvesz feleségül. Félévente, aztán elválunk, de mindig legyen ilyen lapos, sima tortánk macskákkal, mert mindketten nagyon szeretjük.

Már nem akar elvenni feleségül. Elmondtam neki, hogy nem szeretem a gyerekeket és nem fogok neki szülni sosem. És azt is közöltem vele, hogy nagyon rossz alvó vagyok. De horkolni nem horkolok.

Kevés dolog elég, hogy kiszeress a másikból, pillanatok alatt.

Vasárnapi ebéd- presztízskérdés.

2009-10-19T00:00:00.002+02:00

Még mindig minden a régi. Kezd az agyamra menni.

Azt vettem észre, hogy nekem rendszeres időközönként teljes váltásra van szükségem, képtelen vagyok vegetálni egy adott szituációban, életvitelben, bármiben. De hogy ezt miért ilyen nehéz megoldani?

Nem beszélek drága jó szülőanyámmal második napja. Tegyük hozzá, én hihetetlenül élvezem. Ma is összeveszett velem (ugye én nem szólok hozzá, mindenre csak fejbólintással válaszolok), ebéd közben. Presztízskérdést csinált a kirántott húsból. Kérem alássan, az volt a baj, hogy nem a leszakadt bundájú húst tetten a tányéromra, hanem a tökéletes külsejűt. Mert ő a tökéleteseket nekem Nyitrára akarja bepakolni, mert mit fognak szólni a lakótársaim, hogy csúnya bundája lesz a húsnak, amit épp szeretnék megenni. Azt hiszem nem meglepő, hogy átfutott az agyamon az a gondolat, hogy belefojtom magam a mosogatóba.

Őszi depresszió

2009-10-14T16:22:00.004+02:00

Másfél év után először tegnap azt találtam mondani, hogy haza akarok menni. Olyan elegem van a savanyú egyetemista éveimből, a savanyú lakótársaimból, a savanyú, egyhangú napokból. Lakás- iskola. Ennyiből áll a hetem hétfőtől péntekig. Nevetséges, szánalmas és szomorú.
El akarok tűnni ebből az országból. Minél hamarabb.

.

2009-10-10T02:15:00.003+02:00

A hétvégén azt mondta valaki, hogy ne szomorkodjak, hisz én vagyok a mindig mosolygó Eszti. Nevettem egy nagyot. Ezek szerint félig ismeretlen emberekkel tökéletesen el tudom hitetni, hogy minden rendben az életemben. Lehet, mire megöregszem, már arra a szintre is eljutok, hogy magammal elhitetem, hogy boldog vagyok.

Pedig melankólikus vagyok mostanság. Árad a nyugalom belőlem, tényleg minimálisat idegeskedem a dolgaimon (kivétel az iskola, mert az... pffff), mégis bennem lakik a kisördög és elkap a mélabú estefelé.

Más kisördögök adják alám a lovat, és egyes angyalkák próbálják belémszuggerálni, hogy hallgassak az eszemre. Sosem volt eszem, most mégis, ha csak egy keveset is, de össze kell kaparjak. Ez így nem állapot.

:)

2009-10-06T00:07:00.003+02:00

Nem is én lennék, ha nem így történt volna mindez. Elmentem egy kétmilliós nagyvárosba és az első estén összefutok azzal az emberrel, akivel pont nem akartam. 1 999 998 emberrel szerettem volna tényleg találkozni (ugye magammal nem tudok, ő meg nem épp kívánatos, ezért a 8- as végződés :P), erre pont ő, pont... Nevettem egy nagyot, maradjunk ennyiben.
A Mumus tényleg mumus...

Isteni jó volt a hétvége, elmondhatatlan nyugalom lett úrrá rajtam. Szombaton ültem a Lámpásban és nem szólaltam meg. Én, aki be nem fogom a szám sosem, ültem csöndben órákon keresztül és mosolyogtam. Szegény Csoki félóránként futkározott oda hozzám, hogy mi bajom van, jól vagyok, nem akarok hazamenni, miért vagyok csendben... Nem tudtam sokmindent válaszolni, teljesen el voltam merülve a környezetben. Évek óta ilyen nyugodt nem voltam, nem idegesített semmi, nem gondolkodtam semmin, egyszerűen. Nem is tudom. Nevetségesen hangzik, de évek után először igazán békés voltam. Hihetetlen.

Holnap Nyitra.

Jaaaj :)

2009-10-01T22:05:00.002+02:00

Holnap végre megyek Pestre, Csokoládéhoz! :) Fuu, végre lesz egy egész ereszdelahajamat- hétvége, mikor nem óvatosan kell hazaosonni reggel háromkor :)

Nem voltam három napja iskolában, igaz, a mai rajzol el is maradt. Náthás vagyok/ voltam, meg ma már köhögtem is, de megállapítottam, hogy az csak a takonytól van! :)

Vicces minden.

2009-09-28T22:06:00.005+02:00

Kisebb idegbajt kaptam ma, szóóóval :) Anyám reggel szó szerint kisikított az ágyból, az autóban alig fértem el. De ez csak a kezdet.

Megint van előadásom a Senkárral, és rájöttem, hogy nála korrektebb tanárom kevés van. Két órát tart egymás után, két különböző témájú órát. Az egyikre nagyon keveset kell tanulni, a másikra nagyon sokat. Sajnos.
Volt színházasdi is (amatőr és professzionális színház- ez az óra neve), a tanárnéni irtó aranyos, alig beszél szlovákul- ugyanis varsói. Az ostoba, neveletlen csoporttársaim végigpofázták a másfél órát a hátam mögött, ez a szegény nő meg az orra alatt beszél, annyira szégyenli a nyelvi hiányosságait. Szinte semmit nem hallottam belőle, pedig tényleg nagyon érdekel a téma, ezért is lettem olyan ideges, hogy egy lovat össze tudtam volna csomagolni mérgemben.

Rengeteg munkám van jelenleg, holnap a kedves volt katedravezetőnknek kell leprezentálnom Konstantín életét és nagyon- nagyon félek. Fogalmazzunk népiesen: úgy kivág a munkámmal, mint macskát szarni, nagyjából.
A nyakamon van 2 cikk, egy fordítás meg még egy szöveg. És ezt szerda éjfélig teljesítenem kéne. Mondom én, hogy vicces minden :) De pénteken irány Pöst!

Jaj, a legfontosabbat elfelejtettem, ami igazán feletette az i-re a pontot. A szép angolos fiúnak van egy nagyon csúnya barátnője. A szép fiúknak miért van mindig ronda nője? És az a ronda nő miért nem vagyok soha PONT ÉN?

Élménybeszámoló

2009-09-26T02:40:00.002+02:00

Mondjuk úgy, hogy az első hetem határeset volt. Volt idegbaj, aztán a jóöreg tiltás- törlés is leabszolvávla, majd jókedv és pénzköltés. Mert mit csinál egy cserbenhagyott, kicsit csalódott nő? Vásárol. Egy szatén hálóing (amibe beleköltözhetek lakni, mert naná, hogy hirtelen felindulásból, próba nélkül vettem meg) meg egy farmer a heti jutalmam, a csajoknak meg utólagos ajándék. És arra vártam egész héten, hogy jó péntek estém legyen. Sikerült. Kisebb nagyobb szünetekkel, de rendben volt a dolog.

Ja, és limuzinban borókapálinkát (a gyengébbek kedvéért borovicska obicsajná :D ) inni jó! :D

Vége.

2009-09-21T23:58:00.002+02:00

Részemről ennyi. Az én türelmem is véges. Aloha spanyol!

Meglepetés.

2009-09-18T10:53:00.004+02:00

Bizony, bizony, meglepődtem. Viccből rákerestem egy nyáresti partyra, amin részt vettünk kis hazánk fővárosában. Teljesen elfelejtettem, hogy készült rólam (rólunk)fotó. Nem kis meglepetés volt a monitoron látni a saját és a Dóri fejét. Íme, élvezzétek, nevessetek, úgyis jó elb*szott kép :)

Ezen az estén ismertem meg a spanyolt.

És hogy sosincs igazam.

2009-09-16T01:12:00.002+02:00

Méghogy nem jönnek be a női megérzések. Hát persze. Aki még egyszer ezt mondja nekem, azt megbaszom anyja hátán (Szilárd és NTD után szabadon...)!

A spanyol szombaton munkában lesz, ergo nem jön. Szégyenlem magam előttetek és csalódott vagyok. Zokogtam a kádban, zokogtam a Golfban, mégsem jobb semmivel. Évek óta ilyen tanácstalan nem voltam, mint most. Nem tudom mi legyen tovább.

Miez?

2009-09-14T17:11:00.002+02:00

Nagyon rosszul vagyok. Hihetetlen rossz előérzetem van. Szeretnék zokogni, addig, amíg ez el nem múlik. De sírni sem tudok.

Lol.

2009-09-13T03:28:00.001+02:00

Hajnali agymenés:egyszerre megnéztem a Narancs tetves és dugó mindhárom részét... Te atya út isten. Aki még nem látta, az azonnal keressen rá a jútúbon, aki meg látta, az tudja miről szól a dolog :) Debeteeeeg, édes istenem :) Imádom!

Más. A spanyol non stop szeretgél, bókol és örvend nekem, én meg annyira jól érzem magam, hogy ki tudnék bújni a bőrömből. Ő meg gorillajelmezbe bújhat majdan ;)

Nekifogtam megint írni. Egy cikket kell írnom a sorozatgyilkosokról. Azt hiszem, szeretni fogom ezt a "munkát".

.

2009-09-10T01:02:00.002+02:00

Az első dolog: a Fernet Citrus szar. Körtelével viszont... Istenkirályság :) Gusztustalan a színe, de kit érdekel! Megcsalom hű társaimat, a Gintonic uraságot és őfelségét, Jagermeister királynőt, és ez lesz új, és egyben egyik kedvenc koktélom. Tessék kipróbálni és kommentelni, kinek mennyire ízlett :)

A második dolog: még másfél hét és itt a spanyol :) Egy egész hétvégét velem tölt. Úgy érzem kicsit, mintha álmodnék. Túl furcsa, túl szokatlan, túl jó. A rosszhoz nehéz hozzászokni, de egy idő után meg már nevetve fogadja az ember a rosszat. És a sok rossz után a hirtelen jó túl furcsa és megbízhatatlan. Kettős érzéseim vannak, kicsi kételkedés, hitetlenkedés, ámulás- bámulás. Majd elválik.

A harmadik dolog: vége lehetne már ennek a nyárnak. Megint túl sok volt az inger, túl sok minden történt, túl sok dolgot láttunk. Ide beszúrnék egy szívemnek kedves kis anekdotát (azt hiszem, ez titulálható annak). Persze a három nő elindul Győrbe, krémet venni a karikás szemekre. Már itt vicces a történet, minek kell ehhez három nő. Hazafelé fagyit ettem, Dóra meg elbambult. Olyan 15 perccel azután, hogy megettem a két gombóc fagyimat, rám néz és megkérdi: Te hova tetted a fagyid? Mondom, én, a meglepett utas: Hát megettem, hova tettem volna, az ülés alá? :) Pár perc csönd. Megszólal kedves barátném: Na, az akkor majd a fél év múlva esedékes porszívózásnál előkerül. Meg amúgy is, miért van a Bublinkában mindig ilyen kosz? (Megjegyzem, a Bublinka az e nyári partimobilunk, egy ezüst Citroen C3-ról van szó ;) ). Erre az én nyugodt és színtelen válaszom: Mert mondjuk a fél életünket ebben az autóban töljük?

Na itt lett vége a dolognak, fulladoztunk a nevetéstől mindhárman. És tényleg, amennyi élményt átéltünk azzal a kis autóval, a sok kilométer amit bejártunk... A Dóra váltásruhát hordozott heteken keresztül a csomagtartóban, cipőt, kabátot, mindenfélét, amit az ember csak el tud képzelni.

Gyorsan eltelt a nyár, de végre itt a szeptember közepe, elérkezett a nyugalom pillanata. Nyitra, egyedüllét, békesség. Nem kell sehova sem sietni, jó, kedves és szeretnivaló emberek vesznek körül. Minden héten egy kávé az Atival a törzshelyünkön, rengeteg nevetés és jókedv. Jaj, alig várom már. Csak még Pest sikerüljön, csak az a Pest...

Nyár.

2009-09-07T07:29:00.019+02:00

Vége van a nyárnak. Kár. Amilyen rosszul indult ez az év, olyan jó volt a nyár. Íme pár kép. Tessék nagyokat kacagni :)

Most jó.

2009-09-05T11:53:00.002+02:00

Visszatértem. Mióta felkeltem, nem tud senki sem kirobbantani a monitor elől :) Elvesztem Internetországban, újfent. És mesélnivalóm is van.

Hát, dióhéjban a 3 hét: beiratkoztam, ergo hivatalosan is másodikos vagyok, a G doktorúr lett (megünnepeltük, elég tisztességesen), Janka nálam volt egy egész hétvégén (és milyenjóvolt...), lezártam egy korszakot az életemben és jelenleg boldog vagyok. Ezt most itt senki és semmi nem tudja elvenni tőlem, magasról teszek a világra és úszom. Voltunk tüntetni- ami ez eddigi évem talán legnagyobb hibája volt. De erről később.

Tényleg boldog vagyok, boldoggá tesznek az emberek, vagyis inkább egy darab. Annyira részletezni nem szeretném, majd ha igazán kialakul a dolog, de legyen annyi elég, hogy ez a spanyol jót tesz nekem ;)

A tüntetés. Hm... Sokkoló és feldolgozhatatlan. Napra pontosan 3 év után találkoztam valakivel, akitől szó szerint megijedtem. Ex? Volt pasi? Buta kifejezések. Valaki, akit szerettem és akivel boldog voltam. Rosszul váltunk el, azóta nem láttam, nem hallottam róla szinte semmit.
Mikor megláttam őt kedden, azt hittem elájulok. Minden vér kiszaladt belőlem, kezem- lábam remegett. Csak annyit tudtam mondani a lányoknak, hogy azonnal le kell ülnöm és rá kell gyújtanom. Tényleg sokkot kaptam. Elszívtam a cigimet, leültünk a tribünre, végighallgattuk a rizsázást. Mikor mentünk ki, Dóra elkapta a karomat és odasúgta: figyelj, nyugodj meg, el kell mellettünk mennünk, ott állnak a kapuban. Vettem két nagy levegőt, feltoltam a fejemre a napszemüvegem és kisétáltunk. Este ideges voltam, reméltem, hogy nem futok vele össze a városban, de szerencsém volt.
Másnap mentem beiratkozni, mondanom sem kell, egy percet nem aludtam. Átzokogtam az éjszakát, meg az utat Nyitrára. Próbáltam összeszedni magam reggel, de még a festéket és lebőgtem magamról a tükörben, így megoldottam a napszemüveggel.
Elhiszem, hogy nevetséges így ezt elolvasni, hogy három év után telesírom a párnámat, de annyira váratlan volt, annyira sokkoló, hogy csak erre a reakcióra voltam képes. Kipanaszkodtam magam Nikinek, azóta sokkal jobb és minden erőmmel próbálok a spanyolra koncentrálni :)